(EZT NE OLVASD EL A ZENE NÉLKÜL! gy.k.: indítsd el (KOMOLYAN) mielőtt olvasol, inkább felolvass magadban, prózaian, nagyon lassan, mint elolvass. Olvasd el, s készülj fel, hogy a zene a hatalmába kerítsen, s hallgasd végig.)
A zene egy létra mi által a lélek emelkedhet fel az égi királyságba.
-----------------------------------------------------------------
- Azt mondtad, megkeresel majd!
Miközben még egyszer, utoljára, lehunyja szemeit, ujjait felemelve hogy csókot dobjon a világnak; Őrá gondol, a nevére. A névre, ami mindent visszahozott a fénybe. A névre, ami felépítette őt és lélegzésre késztette, újra, újra. A névre, mely oly szerelmet hurcol magával, mint egyik másik sem.
Szomorú szellősáp. Elnyomó lidérces gondolatok közt kergetőzik, elméjét keresve, hogy végre öntudatára ébredhessen: "még egyszer, utoljára". Eltűnődne a világ kegyetlenségén, azonban immáron csak keserűen melankolikus egyveleget alkotó öntudatlan cselekvéseiből létezik.
Hibrid.
Meg-megrángó, szinte csak asztrálremegéssel létező (de létező!), elgyengült ujjaival egy összegyűrt fecnire szorul. A zsebéből előhalássza azt, lassan...hova volna már sietni? Egy galacsin az. Kibontja hát. Viseltes, koszos-fehér papíros. Nincs rajta más, csak egy aláírás.
,,G. A. R. St.Daile-felt''
Szaggatottan ereszti ki lélegzetei közül a végsőt párral megelőzőt, fájdalmas még csak hallani is. Kecses szempilláival (mint virágszirmok) körülölelt borostyán szembogarát a tájra emeli. Élvezetét leli a kaotikusan fodrozódó, az égiek rendetlen ágyneműjeként tetszelgő felhőkben, a letűnt kultúrák karmazsinjában tündöklő, lassan lemenő napban, a tőle balra, Északra található, szabadságukért küzdő hazafiak lábnyomait őrző dombságokban - rabul ejti tekintetét ez az egymásba fonódó, tökéletes egységgé így váló csoda, mely mesteri trikolórként ég bele retinájába.
Ó...gondolja, és csókolja a tenyerében a kis papírost, amit a zsebében talált. Ezután egy lépést tesz, s visszazuhan a lyukba melyet a világ ásott neki; nyitott szájjal az óceánba, miközben szívének utolsó dobbanásai visszhangzanak a tájon át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése