Látok. Tisztán. Egyre tisztul a kép, bár lassan tekergetem az élesítő kallantyút a távcsövön, Apolló jósdája mégis bekopog az ablakomon, de ki is röhög. A talpnyomnyira lévő tények egyre csak züllenek...a távoli, számomra sok lépésnyire található ott van, ott van és boldogít. Csakhogy én nem vagyok ott. Aki pedig itt van...annak nem én vagyok itt.
We are not what you think we are. We are golden, we are golden.
- De meglásd, ébred még a főnix a hamvaiból...