Hogy mi van az agyamon? Nem is agy, hanem egy öngyilkos
merénylő.
Ó Istenem, ha mindent helyrehozhatnék, amit az életemben elrontottam. Bárcsak, bárcsak, bárcsak! A hangulatom akárcsak egy csöpögős, romantikus regényben, amikor valaki imádkozik - "bár minden jó volna"...
De valóban. Bár minden jó volna, ezt kívánom én is s ki is mondom azt - hisz szám személyem eltántoríthatatlan joga, hanem beszédem! -, bár, bár, bár minden jó volna! Ez még a szóismétlést is megéri.
Fejlődök én, okulok, javulok. Azonban most meg kell tanulnom kicsit élni, újra. Mint valaki, ki bénulás után újra tanul járni. Érezni azt, hogy az emberek szeretnek. Megtapasztalni újra a tavasz szépségét, a nyár gyönyörűségét; és lányok! Ti is milyen szépek vagytok!
Kezdek Rád is szeretettel visszagondolni. De ez még mindig nem az elfogulatlan szeretet. És majd, ha majd egy-másfél-két év múlva újra szóba állunk, én akkor is "kis drágám"-nak foglak hívni. Az fogsz maradni számomra, tudod. Vicces, de, remélem majd nagyon jó barátok leszünk. Hiszen ki ismerné jobban egymást mint mi ketten. Ennyi szót rád, mostantól többet nem fecsérlek a közeljövőben, megmaradsz ott a memóriában hátul. Autobiografikusan utolsó, jegesmedve téli álomként első.
I trasformare indietro egy szerény, mosolygós sráccá, ich denke, igen, szeretnék az lenni, az is vagyok legbelül úgy érzem. Habár ezt viselkedésem nem tükrözi, ez így van, I feel that, hogy lehetne hát másképpen? Egyébként is, non que un hűbelebalázs alak lennék. Inkább gyere, kapsz egy rózsát és mesélek a csillagokról. Reménytelenül romantikus figura vagyok, azt hiszem. Kezdek kiforrni.
Változom! Furcsa, kezdek más ember lenni, úgy hiszem. Á le sem tudom, le sem írhatom, képtelen is lennék leírni hogy érzem magam. Keserédesen. Legtömörebben így fogalmazhatnám meg, ezt a fura állapotot. De másrészt úgy érzem hogy ez normális is. Hogy(gyalnemkezdünkmondatot) most normális vagyok.
Szóval, szeressetek engem! Szeretném ha szeretnétek, szeretném ha bárki szeretne. Szeressetek sokan, igénylem, vágyom, jaj Istenem. És ha ti így, én is úgy, meg amúgy hogy:
Ó Istenem, ha mindent helyrehozhatnék, amit az életemben elrontottam. Bárcsak, bárcsak, bárcsak! A hangulatom akárcsak egy csöpögős, romantikus regényben, amikor valaki imádkozik - "bár minden jó volna"...
De valóban. Bár minden jó volna, ezt kívánom én is s ki is mondom azt - hisz szám személyem eltántoríthatatlan joga, hanem beszédem! -, bár, bár, bár minden jó volna! Ez még a szóismétlést is megéri.
Fejlődök én, okulok, javulok. Azonban most meg kell tanulnom kicsit élni, újra. Mint valaki, ki bénulás után újra tanul járni. Érezni azt, hogy az emberek szeretnek. Megtapasztalni újra a tavasz szépségét, a nyár gyönyörűségét; és lányok! Ti is milyen szépek vagytok!
Kezdek Rád is szeretettel visszagondolni. De ez még mindig nem az elfogulatlan szeretet. És majd, ha majd egy-másfél-két év múlva újra szóba állunk, én akkor is "kis drágám"-nak foglak hívni. Az fogsz maradni számomra, tudod. Vicces, de, remélem majd nagyon jó barátok leszünk. Hiszen ki ismerné jobban egymást mint mi ketten. Ennyi szót rád, mostantól többet nem fecsérlek a közeljövőben, megmaradsz ott a memóriában hátul. Autobiografikusan utolsó, jegesmedve téli álomként első.
I trasformare indietro egy szerény, mosolygós sráccá, ich denke, igen, szeretnék az lenni, az is vagyok legbelül úgy érzem. Habár ezt viselkedésem nem tükrözi, ez így van, I feel that, hogy lehetne hát másképpen? Egyébként is, non que un hűbelebalázs alak lennék. Inkább gyere, kapsz egy rózsát és mesélek a csillagokról. Reménytelenül romantikus figura vagyok, azt hiszem. Kezdek kiforrni.
Változom! Furcsa, kezdek más ember lenni, úgy hiszem. Á le sem tudom, le sem írhatom, képtelen is lennék leírni hogy érzem magam. Keserédesen. Legtömörebben így fogalmazhatnám meg, ezt a fura állapotot. De másrészt úgy érzem hogy ez normális is. Hogy(gyalnemkezdünkmondatot) most normális vagyok.
Szóval, szeressetek engem! Szeretném ha szeretnétek, szeretném ha bárki szeretne. Szeressetek sokan, igénylem, vágyom, jaj Istenem. És ha ti így, én is úgy, meg amúgy hogy:
"megígérem jó leszek!"
