Tulavere Memoirs

hétfő, május 21, 2012

Árvíztűrő Tükörfúrógép





I can't stop this feeling I've got.




Furán érzem magam, furán, össze-vissza vagyok zavarva. De csak mert annyira más, ilyen rövid idő alatt, olyan sok minden. Minden szétszakadt amit magam köré ácsoltam, de buta voltam, mert fából volt, fiatal fából és elrágta a szú. Aztán itt maradtam a nagy semmivel, zsebeim franccal töltve, szám csordultig üresség-cukorkával. Ahol idáig egy nagy ösvény volt, ott mostanra gaz van, a hágó beomlott, a kanyon medencévé vált.


Jaj, félreértetek, ti buták...nem vagyok rosszul, egy cseppet sem! Nem tudom leírni. Egyszerűen csak más, annyira más - csak hogy ismételjem önmagam. Habár sok mindent elvesztettem, kaptam egy kis vésőt, és egy kis kalapácsot, hogy kivéshessem kőszívem új alakját; ami szebb, jobb és erősebb mint a régi. Igen!


Megdöbbentő milyen furcsán működik az ember, nem igaz? Mennyire bonyolult néha és olykor mégis milyen egyszerű. Kellett ez a hétvége, szükségem volt rá hogy tovább tudjak lépjek, mert úgy érzem sikerült, visszagondolok, csodálkozva konstatálom hogy nem jut eszembe, mikor gondoltam utoljára a....rá. Vicces, öt napja jól érzem magam. Köszönöm nektek, és főként köszönöm neked, Neked - jobbára csak Neked -, Mindent, kedvességed, hovatovább hogy megértő vagy, és CSODÁS.


Szóval elindultam egy új úton. Rögös lesz, nehéz, még nem nagyon látom merre kéne mennem, adj/adjatok még pár napot, türelemben, hogy magam lehessek kötöttségek nélkül és minden rendben lesz. Ígérem.






Jól vagyok! Istenem, igen! Annyira jó.


csinos vagy!