Halhatatlan vagyok, ellenálhatatlan, legyőzhetetlen és a Pokol ura, mégsem találok megfelelő számot magamnak. Lángok ölelnek körös-körül, égető lángok, miközben kikacagok rátok, halandókra, igen, ez itt a lelked ami felém száll és mégis mosolyogsz rajta. Félsz, ugye?
Hah!
Vagy Sandman vagyok talán? Az árnyékokat járom prédára vadászva amit gyakran el is ejtek? Kétségtelen.