Tulavere Memoirs

kedd, május 18, 2010

ugyan már, ne nevettessük ki magunkat ilyen gyerekességgel







Nem fogom én ezt a stílust magamra ölteni, ahogy üzengetni sem, nem fogok elköszönni valakitől, csak mert tudom hogy idejön majd "olvasgatni a punciskodásomat", sőt, egyenesen röhejesnek tartom, szinten alulinak, egy értelmes emberhez sem méltónak.


Ezt a "Hattyú Halála" hősi eposzt meg már főleg.


Na. Csak mondom.






Lose yourself, fucknut, fuckin lose yourself!

Szétfeszíti az agyamat a zene, megbomlok én itt épp, és megint úgy állok neki írni hogy tulajdonképpen dunsztom sincs, pedig nemhiszem aztán mégis dehogynem hogy ja. *
Aztán nehogy azt higgyétek hogy elmebeteg vagyok vagy őrült, nem is írok inkább semmi olyasmit amit nem szoktam, mert akkor egyből azt gondolnátok: "jézusom mivanezzel, örült, meg van hülyülve".
Azt mondták ma nekem, hogy aki szerelmes, az egy hülye papucs dög. Mindenki. 

Hülye papucs dög vagyok?

áh unom ezt most itt, hagyjatok amorf sorozatok, cső.

*aztán majd röhögök a markomba ahogy próbáljátok azt ott értelmezni