- Arra jöttem ma rá, hogy az idő számomra nem több, mint könyvjelzők hosszú sorozata, melyek segítségével kedvemre ugrálhatok előre-hátra életem szövegében, újra és újra felkeresve azokat az eseményeket amelyek mégis apró, de egyben jelentős benyomást gyakoroltak rajtam, előhozva azt a hatást, azt az érzést ahogy most vélekedek magamról.
- Én egy megfigyelő vagyok, egy silent observer, aki önnön szabályait áthágva néha beleszól a dolgokba, hogy igyekezzen jó irányba terelni a bárányok elfelé burjánzó lelki világát, eseményeit. Egy sziklapárkányon ülök, ahonnan mindenkiről jó rálátást kapok, esetleg egyszer közelebb megyek ha mégsem.
- Figyelem ahogy Ők, az emberek, próbálják átúszni az öblöt, a haragos, nagy öblöt hogy elérjék azt a kis szigetet, ami nem több pár méter szárazföldnél. Ahol végül kikászálódnak (ha a fodros hullámok nem mosták már őket vissza a bizonyos sziklaszirt tövébe) hogy dagály idején belefulladjanak a vízbe a kis, nevetségesen szigetnek nevezett félkész valamibe kapaszkodva. Igen kis százalékuk éri el azt a szigetet, figyelemreméltó ha valamelyikőjüknek végül sikerül, és tudom - igen, tudom - ha Ő itt lenne mellettem, mit tenne. Tapsolna. Éljenezne annak a patk...embernek. Én pedig csak egy elégedett mosollyal nyugtázom: Igen, ez király, ez jó, így kellett történnie.
- Ma egy új könyvjelzőt helyeztem el. Egy névhez kapcsolódik, egy személyhez, és többnyire inspirálta ezt az eszmefuttatást (ó hogy rohadnál meg ha ennyit filózok remélem legalább elgondolkodsz rajta). Gyakran párosítom a Barna színnel magamban. Csak nem tudom: talán félsz megpróbálni? Talán félsz visszacsinálni? Félsz hogy egy ujjadat törnéd bele? Hiszen lenne még kilenc...
- Azt még hadd jegyezzem meg, hogy szeretem elviselni bizonyos sapkás lányok állítólagos rossz időszakait, mert igazából nem is azok, mert én imádom.
- Ezen a késői órán meg már csak a fejlődés árától félek. A társadalom, a társadalom. Lassan a beolvasztás kerül majd napirendre. Lecsillapítunk. Újjávarázsolunk. Végül pedig mindenki ugyanaz a kibaszott rendőrbíró lesz, nincs helye a kirekesztésnek, és Napóleon nem kerülhet többé Elba szigetére.
Isten hozott a nyájban!
