A világ, annyira durva. Nincsenek rá szavak.
Hogy lehet az például, hogy, én, mint egy live szerepjátékos-fantasy kedvelő-elitista-énekes-olvasó-írogató ember, bárkinek bármijére teljesen normálisan tudok nézni, bármi van, elfogadom, az az ő dolga, ha nem ismerem hát akkor érdekel, nyitott vagyok. Mindent, amit nem ismerek alapműveltségnek tartok. Ha megismerek valami újat, az onnantól műveltebbé tesz. Mások pedig furán néznek, ha bármi idegen, ha bármi furcsa, esetleg nem közkedvelt, kinevetik, mosolyognak rajta, gyerekes, hülyeség. Ez annyira bántó, ez annyira kínos, én érzem helytelenül magamat miatta! Hogy lehetséges az ilyen? Hogy lehetséges az hogy valaki a gyermekkora óta űzött nagyon kedves hobbijáról nem beszélhet a közvetlen környezetében senkinek, mert kinevetik? Hát nincsen az emberekben ennyire tolerancia, nyitottság, tudásvágy? Annyira nem tudom elképzelni, beleélni magam, annyira fura hogy létezik ilyesmi...ezért tart ma ott a világ ahol, azt hiszem.
Felháborít, mélységesen megbánt, hogy ilyen helyen élek.
