Ez egy úgymond emlékeztető, magamtól, magamnak. Valójában nem tartozik rátok, csak Rám, de a piszkozat valahogy soha nem az én világom volt. Tehát, a lényeg, hogy nagyon önbírálóan és szinte már bántóan objektíven vizsgáltam ma (június ötödikén, immár) önmagam. A végeredménye az lett, hogy rettenetesen megbántottam saját személyem, de mivel semmiféle racionális gondolkodásmóddal megcáfolni egyiket sem tudtam; optimista pedig nem vagyok, úgy éreztem, le kell írnom ezt, meg kell örökítenem, hogy ne felejtsem el - csalódottan, valójában milyen "egyáltalán nem különleges", hanem kifejezetten szürke vagyok; mint bárki más. Személyes kudarc, egyébként.
- 1. Nem szeretem magam
- 2. Cseppet sem vagyok elégedett magammal
- 3. Nem vagyok túlzottan elégedett az idáig felmutatott eredményeimmel sem
- 4. Sok-sok-sok-sok éve nem csinálom azt, amit igazán szeretnék, mivel nagyon nem is érhető el nyilvánvaló megoldással, akaraterőm viszont nincs, hogy megvalósítsam nehezebb úton, legalábbis nem jövök rá hogy hogyan lehetne
- 5. Következik, nincs semmi amivel kifejezhetném magamat, ezáltal rettenetesen sok minden ragad meg bennem, semmit nem tudok kiadni magamból
- 6. Az hogy semmit nem csinálok amit igazán élvezek, hátrányos minden életszituációmra (pl. tanulás, satöbbi), kihatással van a jellememre
- 7. Elégedetlen vagyok magammal zenei téren, s mind kulturálisan, például nem tudok semmilyen hangszeren játszani
- 8. Cseppet sincs olyan jó hangom, mint azt én szeretném, mint ahogyan megkívánná az ahogy szeretném kifejezni magam. Nagy csalódás
- 9. Természetesen ez nem egy "depressziós vagyok ezért szar minden amit teszek", nem, valljuk be, nem "nincs hangom", hanem számos visszahallgatás és mai felvétel után azt kell mondjam, nem, nincs rossz hangom, de egyáltalán nem kiemelkedő, "nagyon jó", rendbontó, hanem inkább középszerű, sőt, meglehetősen átlagos
- 10. Ebből kifolyólag levonható a következtetés hogy valamilyen szinten túlzóan gondolkodok magamról, mivel ezzel idáig nem voltam tisztában, mondhatni nagyképű vagyok. És ha már ugyebár egy valamiről így gondolkodik az ember, valószínűleg van több is.
- 11. Alapvetően boldog sem vagyok, vagyis hát, honnan tudhatom mi a boldogság, de ha ez az, elég szar (regular EMObreakout)
- 12. A szükségeltnél általában mindig egy leheletnyivel van kevesebb akaraterőm és kitartásom, ebből visszavezethető egy csomó dolog, amivel nem vagyok megelégedve, összes éveimre visszamenőleg.
--------------------------------------------------------------
Amolyan, mivel a "költői/írói válság" nevettető túlzásába nem esem, "bloggoló" válságban szenvedem. Bejegyzéseim valószínűleg nem csak mennyiségben, de minőségben is csökkennek majd mostanság. De majd! Júliusban, szétírom, ne aggódjon a nemlétező publikum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése