Hihetetlen. Rám tört a felismerés.
Míg ő átesett egy csodálatos jellem-, karakter- és viselkedésfejlődésen mellettem, valójában én a két év alatt, nem kaptam semmit! Semmit az ég világon, csak szép emlékeket. Eszméletlen, tudom, felfoghatatlan még magamnak is, mert annyira szánalmas volna ha kiderülne hogy mégis így van. De nem lehet máshogy! Az imént gondolkodtam hogy mit kaptam tőle, miben lettem más, miben lettem jobb. SEMMIBEN. SEMMIT NEM KAPTAM. Még egy kurva zenekart se, amit szeretnék, egy rohadt jellempontot vagy egy kibaszott akármit, ami kulturálisan/bárhogyan a fejlődésemre szolgált volna.
Haragos vagyok, egy kicsit. Persze minden szép volt, jó volt az a két év. De hogy ennyire elvakult lettem volna, hogy nem ismerem fel, hogy szellemileg ilyen mértékben szegényes volt számomra ez a kapcsolat, ez megdöbbent. Engem kihasználtak, igaz, nem szándékkal, de mégis így tették. Rosszul esik, most azért.
Jól kibasztak velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése