terrified or whatnot, have cray button at least

Le akartam írni valamit. Férfiatlan lett volna tőlem. De úgy döntöttem nem érdemlitek meg. Egy férfi különben sem sír. Kate Winslet, gyűlöllek. Megyek tovább.

Csak törődjön a maga dolgával, és roppant jól megleszünk. 

-  Ego versus omnes vol. I

U. I.: Ha valaki még egyszer odalép hozzám és megpróbál beleszólni a magánéletembe, vagy csak felemlegeti, amihez semmi joga, kitöltöm rajta az elmúlt fél évem döbbenetes mennyiségű elfojtott bánatát, szomorúságát, elkeseredettségét, haragját és dühét. Esküszöm.

Szeretném ha sosem kéne senkivel összevesznem az életben, ha nem lenne senki aki nem kedvel engem - a negatív, s nem a semleges értelemben -, s sosem kéne senkit megbántanom és vica versa. Az emberi agy által adatottan az élet bonyolult. Az élet bonyolultságából adódóan elveszti önnön egyszerűségét. Önnön egyszerűsége elvesztésével kívánságaim nem lehetségesek. Úgy tűnik ehhez szerencsésnek mondott életűnek kell születni. Ez végtelenül elszomorít.

assassin

Asztronauta vagyok egy olyan világban, ahol űrhajósnak lenni nem menő. Ahol minden ami más forbidden, s az új, meg a friss kifejezetten tiltott és gáz. Természetesen nem a világról van itt szó, ez egy eltúlzó, gyerekes és cseppet sem reális gondolat volna a részemről. Ez csupán az adott emóció túlcsordulásából következő túlzás. Tehát valójában a közegem az, amiről beszélek.
Úgy érzem, mintha ketrecbe zárnának. Mintha minden lehetőséget elvennének tőlem, már azelőtt megfosztanának a gondolatától, mielőtt kipróbálhatnám azt. Be vagyok szorítva, egy környezetbe, ahol senkit sem szeretek - úgy igazán - és nem gondolom azt hogy bárki méltó volna rám, de legalább megértene engem és felfedezném a közösség azon pici szikráját amin el lehet indulni. Ha találkoznék új emberekkel, akik megütik ezt, gondolkodás nélkül őket választanám. Talán ezért is csalódom olyan sok ismeretségben, kapcsolatban, őrülten és elbizakodottan ugrom bele mindenbe, hogy később ugyanúgy s újfent jöjjek rá: szar. Sajnálom, ez az igazság.
Alig várom hogy vége legyen az évnek és elköltözhessem. Nem szeretnék visszajönni.


EDIT: először érzem azt hogy bárkit megsértenék lelkiismeret furdalás nélkül, ha az ő gondolatai szembemennek az enyémmel. Ez nagyon nem tetszik, és szomorú vagyok miatta.

Gyűlölöm amikor az emberek dalszövegeket idéznek. Gyűlölöm, GYŰLÖLÖM, GYŰLÖLÖM.

Szívesen kezdenék új életet valahol teljesen máshol, messze innen, úgy hogy egyáltalán nem ismerem azokat az embereket akiket most igen. Senkit.